Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs pokoli (jó) túrája

Egy könyvturné naplója

5. rész: A Nagykanizsa-Pécs tengely

2018. január 01. - Bíró Szabolcs – székirodalom

Szöveg: Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs
Videó: Bíró Szabolcs

Május végén a jubileumi "B10" könyvturné Dél-Magyarországra érkezett: bevettük Nagykanizsát és Pécset is! Szokásos őrült hangulatunkon a kialvatlanság sem rontott, ám nem is ronthatott, hiszen nagyszerű helyszínekre látogattunk el.

Nagykanizsa:

Nagykanizsára érve már a kocsinkban és a csapatban is volt jó pár száz kilométer. Az autóból való kiszállás felért egy második megszületéssel, de mégis, azt mondom, megérte az ország túlsó sarkáig elutazni. Nemcsak az idő volt fantasztikus, bár ilyen vakító napsütést nem kaptunk az egész turné alatt. A tökéletes kora nyári napon sajnos csak villámlátogatást tudtunk megejteni a városközpontban, egy sör és egy hamburger erejéig, aztán rohanni kellett vissza a könyvtárba. Itt nem csak az épület volt fantasztikus, hanem a helyiek vendégszeretete és elkötelezettsége is a munkájuk iránt. Remek estét hoztunk össze velük együtt, nagyon jó közönséggel, és természetesen dedikáltuk a helyszínen megvásárolt regények mellett a könyvtár Benyák-Bíró készletét is. Úgy jöttünk el Nagykanizsáról, hogy a távolság ellenére is elhatároztuk, ide még visszatérünk.

Pécs:

A jó idő maradt, vagy talán még rá is kapcsolt kicsit. Délre olyan hőség lett, hogy a farmer kezdett egybeolvadni a bőrömmel. Ennek ellenére Pécs belvárosával, templomaival, kávézóival, gyrosozóival és a főtéren Metallicát játszó bandáival nem lehet betelni. Az író-olvasó találkozó szerencsére évszázados kőfalak között zajlott, a Középkori Egyetemen: akkoriban értettek ahhoz, hogy hűs termeket építsenek. Így aztán amikor megérkeztek a vendégek (és jöttek szerencsére most is szép számmal), Németh Peti moderálásával Szabolcs és én belelendültünk az anekdotázásba, még a közeli dóm harangjai se tudtak leállítani minket. Mintha éreztük volna, hogy a végéhez közeledik ez a hosszú, kalandos tavaszi turné, és nem akartuk abbahagyni. Beszélni akartunk még... A nagy illúzióról, az Anjou-kor életéről, Az idő bolondjairól, a sárkányról, aki nem akart aludni... A végén annyira belejöttünk, hogy szinte nem is akartuk abbahagyni.

Ha tudni szeretnétek, miképp néz ki, amikor egy író ülve elalszik, vagy kíváncsiak vagytok, mit műveltünk a szerelmesek lakatfalánál, esetleg nem tudtátok, hogy már a török megszállás korában is voltak konnektorok, akkor mindenképp nézzétek meg az alábbi videót is!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvturne.blog.hu/api/trackback/id/tr6513538583

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása