Benyák Zoltán és Bíró Szabolcs pokoli (jó) túrája

3. rész: Debrecen és Miskolc, avagy malomból a várba

2017. május 07. - Bíró Szabolcs, a székirodalmár

Szöveg: Benyák Zoltán
Videó: Bíró Szabolcs

Debrecen:

Az út hosszú Tatabányától Debrecenig. Ezért extrém mennyiségű ökörséggel próbáljuk elütni az időt. Kifigurázunk mindent és mindenkit, aminek híre ment az országainkban az utóbbi időben. A végén már ez sem elég, ezért Ozzy Osborne-t bömböltetünk, és üvöltünk vele mi is.

Az Apokalipszis négy lovasa ebédidő után lovagol be a városba. Az ebédre viszont nincs idő, mert a helyi Napraforgó Waldorf Iskolában veszünk részt a nyolcadik osztályosok irodalomóráján. A tanárnő, aki fogad minket, nagyon szimpatikus, én pedig mindig örülök, hogy léteznek még ilyen tanerők, akik arra is fordítanak időt, hogy élő írókat varázsoljanak a tanulók elé.

Ennek ellenére rettegek, hogy megdobálnak tojással és paradicsommal, mikor majd elkezdünk egy tizenévesnek arról beszélni, hogy a könyvolvasás is van olyan jó dolog, mint a foci, a gördeszkázás vagy a telefonnyomkodás. A dobálás persze elmarad, én viszont baromi kellemeset csalódom. Nagyon jó gyerekek voltak, nagyon jókat kérdeztek tőlünk – a tervezett egy óra helyett másfél órán át! A lányok arról, hogy ha verset akarnak írni, hogy kezdjék, a fiúk arról, mennyi egy író keresete. Nekem ez volt az első „író az iskolában” élményem, de soha rosszabbat!

Rohanás tovább, mert egy félig elrágott szendvics után már a debreceni Líra könyvesboltban dedikálunk. Kiderül, hogy a sima dedikálás valójában író-olvasó találkozó, nekünk pedig nincs moderátorunk. Mázli, hogy a közönségben van pár cserfes lány, akik elárasztanak minket kérdésekkel, és beindul a dolog. Ezt a napot, úgy tűnik, a gyerekek mentik meg. Az egy óra helyett itt is másfelet beszélgetünk, így megnyugodva zárjuk a napot – nagy mennyiségű sörrel és pálinkával, aminek a részleteiről azonban e helyütt inkább bölcsen hallgatok.

Miskolc:

A négy lovas fejfájással küzdve nyargal Miskolc felé, hogy bevegye a Diósgyőri várat. A vár sokat épült és szépült az utóbbi években, egy kis időnk azért van bejárni a termeit. Valóban lenyűgöző élmény, látni kell.

Trux Béla íróbarátunk segítségével a lovagteremben beszélgetünk egy órát. Azt hiszem, ezzel elmondhatom, hogy soha nem csináltam még író-olvasó találkozót ennél patinásabb helyen. Mintha időgépben ülnénk. Lovagok, udvarhölgyek, keveredve a modern viseletbe öltözöttekkel.

Különleges helyszín, különleges élmények.

Úgy zárjuk ezt a kemény hétvégét, hogy tele vagyunk jó emlékekkel. Jókat beszélgettünk, ezúttal is hatalmasakat röhögtünk, és a legkülönfélébb korú, érdeklődésű emberekkel találkoztunk, akiket összeköt a könyvek szeretete.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvturne.blog.hu/api/trackback/id/tr3412488145

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.