Szöveg: Benyák Zoltán, Bíró Szabolcs
Videó: Bíró Szabolcs

Minden könyvturnénak van egy kitüntetett pontja, egy extázisa, amikor megkoronázódik az attrakció. A miénknek természetesen a Vörösmarty téren rendre megrendezett Ünnepi Könyvhét volt a(z egyik ilyen) csúcspontja. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál mellett ez a legnagyobb tömeget vonzó hazai könyves rendezvény, az irodalom Woodstockja. Az Athenaeum standja előtt ülve dedikáltunk, és beszélgettünk bárkivel, aki olvasta a könyveinket, akart valamelyik kötet elejére egy szignót, vagy csak éppenséggel váltott volna pár szót velünk. Jöttek is az olvasók szép számmal. Szinte minden könyvünkből előkerült pár példány: Anjouk-kötetekbe, Non nobis Dominébe, A nagy illúzióba, Az idő bolondjaiba kerültek különféle ajánlások. Szabi legnagyobb meglepetésére még az egyik első, alig fellelhető könyve is felbukkant, én pedig olyan hölgykoszorúval fényképezkedtem, hogy azt hittem, csak álmodom. Az asztalunk közepébe, a napernyő mellé Anjou-zászlót tűztünk, amit időnként vígan lobogtatott a szél. Időközben egy üveg pezsgő is előkerült, amitől csak még jobb hangulatunk kerekedett (persze orvul megitattuk a kiadóbéli kollégákat is). A napsütéses, szép nyári idő végig kitartott, ám a dedikálás után elváltak útjaink: engem az ügyintézés szólított el, Szabit viszont még két további dedikálás is várta két másik kiadónál (kettőnk közül aztán ő meg is ázott, hiszen nincsen Ünnepi Könyvhét eső nélkül). Jó nagyot dedikáltunk tehát, nagyszerű nap volt ez is. A végén persze azért spórolnunk kellett a tintával, mert a nagy finálé még hátravolt...